A megfelelő étrend alapvető az egészség megőrzésében. Ehhez nem is mindig kell sokat tenni.

Az inzulin a hasnyálmirigyben termelt hormon, kulcsszerepet játszik az egészséges öregedésben. Az inzulin továbbítja a véráramból a cukrot az izmokba, a zsírszövetekbe és a májba. Ha tartósan magas a vércukrunk, akkor az említett szervek már nem reagálnak megfelelően az inzulinra. Ezt hívjuk inzulinrezisztenciának, amiből később kialakulhat a diabétesz.

A kor előrehaladtával különösen fontossá válik, hogy minél ritkábban forduljon elő a vércukorszint hirtelen megugrása. Ennek egyik módja, hogy csökkentjük a cukorban, finomított szénhidrátban gazdag élelmiszerek bevitelét. Szintén fontos viszont, hogy mellette sok rostot együnk. Ebben az esetben a rostok közül is különösen az úgynevezett oldhatatlan rostokra van szükségünk. Az élelmi rostok növényi alapú szénhidrátok, két kategóriába sorolhatók. Az oldható vagy vízben oldódó rostok folyadékkal érintkezve gélszerű anyagot hoznak létre. Ezzel lassítják az emésztést, ami által lassul a vércukorszint emelkedése.

Az oldhatatlan rostok a bélrendszer felső végén emésztetlenül mennek keresztül, így eljutnak a lejjebb lévő szakaszokban található jótékony hatású baktériumhoz és tápanyagot biztosítanak azok számára. Ezek a baktériumok a hormonháztartást is karban tartják. A kétféle rost együttes hatása komoly „fegyver” a diabétesz elleni küzdelemben.

S hogy mennyi rostra van szüksége a szervezetnek 50 éves kor felett, hogy elvégezzék ezt a munkát? Az Amerikai Nyugdíjasok Szövetségének (AARP) 2020-as ajánlása alapján a nőknek naponta 21 gramm, a férfiaknak naponta 30 gramm rostot kell bevinniük. Ezt a szintet egyébként az AARP szerint mindössze az emberek 5 százaléka ugorja meg. Pedig nem is lenne olyan nehéz feladat. Egy csésze korpa például már fedezi az egész napi szükségletet. A Magyarországon elterjedtebb barna rizsből ennek nagyjából a dupláját kellene naponta megenni.

Címlapfotó: Louis Hansel / Unsplash