A mexikóiak leghíresebb párlatába, az agave alapú mezcalba az 1950-es években tettek először lárvát „ízfokozónak”. Egyes üzemek a mai napig tartják ezt a hagyományt.
Bár nem a bor jut róla először eszünkbe, Mexikóban a 16. század óta készítenek bort. A borkultúra főleg a gyarmati tilalmak és a változó ízlésvilág miatt szorult háttérbe.
A mezcal és tequila mellett Mexikóban létezik egy harmadik típusú ital is, a sotol. A ma már világszerte ismert ital 1944 és 1994 között be volt tiltva a közép-amerikai országban.
Létezik egy Pueblában népszerű növény, ami megszólalásig hasonlít a korianderre. A papalo (azték nyelven pillangót jelent) magyarul főként bolíviai korianderként ismert zöldfűszer. Intenzív aromája leginkább a koriander, a borsmustár, a citrusfélék és a menta egyvelegéhez hasonlít.
A maja civilizációban (Kr. e. 2000 – Kr. u. 950) és az azték birodalomban (14-15. század) a kakaóbabot fizetőeszközként is használták. Mexikónak köszönheti a világ a csokoládét is.
Az aztékoknak köszönhetjük a paradicsomot, a gyarmatosító spanyoloknak pedig a paradicsom világszintű elterjedését.
2010-ben az UNESCO felvette a mexikói konyhát a világ szellemi kulturális örökségének a listájára.
A cézár saláta Mexikóban született. 1924. július 4-én, vagyis az amerikai függetlenség napján készítette először Cesare Cardini olasz származású szakács Tijuanában.
A legtöbb mexikói család átlag 1 kiló tortillát (kukoricalisztből készült kenyérszerű lepényt) eszik meg egy nap.
A tequila ma három dolgot is jelent: a Tequila nevet viseli az italon kívül egy mexikói város és mexikói vulkán is.
