Egész évben szüretelhető, nincs nagy igénye.

A tárkony ma már az egyik legelterjedtebb fűszernövény a Kárpát-medencében. Valószínűleg a honfoglaló magyarok hozták magukkal az Ázsiában őshonos növényt, és az évek során tőlünk is nagyon sok becenevet kapott: tárkonyüröm, esztragon, sárkánynövény, sárkányfű – olvasható a Magyar Mezőgazdaság oldalán.

Két fő változata a francia és az orosz tárkony. A francia tárkony magasabb illóolaj-tartalmú, ez akár 3% is lehet, ezért jóval aromásabb, értékesebb, mint orosz társa. Utóbbi összesen 0,5%-os illóolaj-tartalommal rendelkezik. Emiatt az előbbi az elterjedtebb, ennek megfelelően a Magyar Mezőgazdaság már említett cikke is az első termesztését mutatja be részletesen.

A tárkony levelei fénylők, lándzsa alakúak, szára kihajtáskor barnásvöröses színű, a tövétől lefelé fokozatosan fásodik. A mediterrán fűszereknél egy hajszálnyival igényesebb, de nem kell megijedni, mert a kertben szinte elpusztíthatatlan, köszönhetően fehéres tarackos gyökereinek, amelyek a gyöktörzséről erednek. „Nem volt még olyan, hogy miután kiástam egy nagy tő tárkonyt, következő évben ne hajtott volna ki ugyanott egy kis tarackról, ami a földben maradt” – írja a cikk szerzője.

A tárkony fény- és melegigényes. Elviseli az árnyékot is, de romlani fog a fűszer minősége, nem lesz akkora illóolaj-tartalma. Bírja a telet is, a mínusz 15 °C és a kései fagyok sem igen tesznek kárt benne, mivel nyugalmi időszakban teljesen visszahúzódik a talaj alá, hogy tavasszal újult erővel törhessen fel a kis hajtásairól. Vízigényesnek mondható, miközben a pangó vizet rosszul tűri. Legjobban a középkötött talajon érzi magát.

A kertészetben vásárolt cserepes palánta április végétől ültethető, ha pedig már van tárkonyunk, akkor a legegyszerűbb szaporítási mód a tőosztás. Egy többéves tárkonytő akár húsz-harmincfelé is osztható. Ennek az optimális ideje a nyugalmi időszakban van, kora tavasszal (március elején) vagy ősszel (október elejétől).

A művelet borzasztó egyszerű: ki kell ásni egy tövet, három-négy szárrészenként szétosztani, majd a gyökér felett tíz centi magasságban meg kell metszeni a növényeket, és mehetnek is az új helyükre. Több tő vagy ültetvény telepítése esetén javaslom a 30-40 cm-es tőtávot és a 60-70 cm-es sortávot.

Első évben még gyomlálni kell majd közöttük, de a második évtől összenőnek a sorok és csak a sorban kell majd védekezni sorközműveléssel, vagy egyszerű füvesítéssel, mulcsolással.

A cikk szerint tíz évig is elélgedél, de négyéves kora után érdemes tőosztással továbbszaporítani és új helyre ültetni. Ahogy öregszik ugyanis, úgy csökken az illóolaj-tartalma.

Jó hír, hogy kert hiányában balkonládában is termeszthető. Ehhez az átlagnál nagyobb virágládába ültessük, általános virágföldbe. A láda alja legyen vízáteresztő, és válasszunk napos sarkot neki. Locsoljuk sűrűn, mert hamarabb kiszárad a növényünk, mint szabadföldben.

Ha szárítani szeretnénk, akkor fontos, hogy akkor metsszük meg a tárkonyunkat, amikor a legmagasabb benne az illóolajszint, tehát július elején, virágzáskor. Ekkor 10 cm-es magasságig vágjuk vissza a növényt. Ha időben betakarítjuk, szeptember közepén ismét szüretelhetjük. Évekig megtartja ánizsos, kissé csípős aromáját. Ha frissen használjuk és nem szárítva, akkor folyamatosan vághatunk a növényről egész évben. Ekkor is fontos, hogy a tél beköszönte előtt metsszük vissza a már említett 10 centis magasságra.

Címlapfotó: CDC / Unsplash