A vaj az egyik legnépszerűbb reggeli "alapanyag" Magyarországon. Évente minden magyar átlagosan 1,6 kiló vajat eszik meg, ami bár elmarad az Uniós átlagtól, jelentősnek mondható. Az Agrárszektor hosszú, részletes cikket írt a vaj történetéről, készítéséről, fajtáiról, mi az alábbiakban az 5 legérdekesebb tényt gyűjtöttük ki.

6000 éve már lehetett vaj

A tejtermelésre és a tejtermékek előállítására vonatkozó első írásos feljegyzések alapján, melyek az i. e. 4000-3000 közötti időszakból származnak, arra következtethetünk, hogy a sumérok már ekkor fejtek teheneket és a vajkészítést is ismerték. Az i. e. 2000-1400 évekből származó feljegyzések és művészeti ábrázolások alapján az is tudható, hogy a hinduk táplálékként fogyasztottak vajat.

Gyógyászati célokat is szolgált

 A görögök és rómaiak bőrsérüléseket kezeltek vele. Úgy vélték, hogy az égetett vaj koromja különösen jótékony hatással van a fájó szemekre. Skóciában és Észak-Angliában még a közelmúltban is jelentős mennyiségű vajat használtak sebesült állatok gyógyítására, például juhok bekenésére vagy orvosságként, valamint lámpaolajként. Spanyolországban még a tizenhetedik században is kizárólag külső alkalmazásra kínálták a gyógyszertárak, ahogy a friss, sótlan vaj Németország vidéki területein is az égési sérülések hűsítő kenőcseként volt ismeretes.

Magyarországon legalább 600 éve jelen van

A magyar vonatkozást illetően, a vaj szó első írásos említése 1395-ből származik. A szó rokonai számos finnugor nyelvben megtalálhatók, a finn megfelelője a „voi” szó. A kezdetekben a magyar pásztorok a vajat bőrtömlőben, míg a parasztok henger alakú faedényben köpülték. A vajköpülő kézi eszközök a régi paraszti háztartások elengedhetetlen kellékei voltak. A fadongákból készült, faággal vagy vasabronccsal rögzített hengeres falú edényekben egy szárnyakkal ellátott rudat mozgattak fel és le a tölcsérszerű felső részen keresztül, amíg a vaj ki nem csapódott. A köpülő faedényeket a Nyugat-Dunántúlon fából faragott füllel látták el, hogy könnyebben kezelhetőek legyenek. A magyar-német nyelvhatár közelében pedig fadongákból készült, tekerővel ellátott „köpülő hordót” is használtak, akár állványos kivitelben.

A magyarok először nem is kenyérre kenték

A magyar parasztság az elkészült vajat nem frissen, kenyérre kenve fogyasztotta. Jellemzőbb volt, hogy fabödönben vagy cserépfazékban tárolták, hogy a böjti időszakban a disznózsír helyettesítésére használhassák, például rántás készítéséhez. Ezen kívül alkalmazták perec, kalács, pogácsa és egyéb ünnepi sütemények alapanyagaként is.

170 éves az ipari vaj

1856-ban az Egyesült Államokban, az Orange County állambeli Campbell Hallban épült fel a világ első, kifejezetten vaj gyártására szánt üzeme, melynek elhelyezése egy természetes hidegforrás meglétén alapult, amely lehetővé tette a vaj hűtését. A gépi hűtés és a gépi fölözés bevezetése indította el a tejipar nagyobb léptékű fejlődését világszerte. A gépi hűtés fejlődésének első jelentős mérföldköve Jacob Perkins nevéhez fűződik az etil-éteres hűtőgéppel, amelyet 1835-ben szabadalmaztatott. Az ezt követő években és évtizedekben egymást követték a mérnökök újabb és újabb hűtésre alkalmas találmányai.

A gépi fölöző berendezések megjelenése előtt a tejzsír elválasztása céljából különféle, gravitációs elven működő módszerekkel kísérleteztek, de egyik eljárás sem bizonyult kellő hatékonyságúnak. A centrifugális elven működő gépi szeparátor berendezés feltalálása a svéd mérnök, Gustaf De Laval nevéhez köthető, aki 1879-ben kialakította az első folyamatosan üzemelő, dobtárcsás fölözőgépet. A fölöző 130 liter/óra teljesítményű volt, és 0,2-0,3%-os zsírtartalmú fölözött tejet állított elő. A berendezés gyorsan elterjedt, először európai, majd amerikai cégek révén, valamint lehetővé tette a világ legnagyobb szeparátorgyárának, az Alfa Laval AB-nek a megalapítását. Az Alfa Laval napjainkban is aktív svéd vállalat, amely a hőcserélés, az elválasztás és a folyadékkezelés területein kínál technológiai megoldásokat, nem csupán az élelmiszeripar területén.

Címlapfotó: Toa Heftiba / Unsplash