A tél itala a forralt bor. Főzés ide vagy oda, az élményt meghatározza az alapanyag minősége. Elmondunk pár egyszerű szabályt.

Beköszöntött a forralt bor szezon. Ilyenkor sok fogyasztó előveszi azokat a nem éppen féltve őrzött palackokat, amiket tisztán, hidegen nem volt ingerenciája meginni, mert nem érezte őket elég jónak ahhoz.

Általános szabály

Elsőként fontos tisztázni, hogy a forralt borhoz is csak minőségi, jó állapotban lévő bort érdemes használni. Hiszen rossz ízű, lejárt, avasodásnak indult fűszereket sem lógatunk a fazékba, akkor a legfontosabb alapanyagnál miért érnénk be kevesebbel. Az alábbiakban megmutatjuk, mik azok a tételek, amikből kifejezetten jó forralt bor készül és mik azok, amiket itt nem érdemes számításba venni.

Borok, amikből jó forralt bor készül

Félédes borok: mindenekelőtt azon félédes tételeket értjük itt, amelyeknél a cukortartalom természetes úton keletkezett a borban (ilyenek a késői szüretelésű tételek). A célra mindazonáltal tökéletesen megfelelnek a mustsürítménnyel kezelt tételek is. Ami viszont nem jön szóba: az a bor, ahol a „zsákos napfény” (értsd: kristálycukor) borult a tartályba. A félédes borok előnye, hogy – az édesszájúság mértékétől függően – akár teljesen lemondhatunk a főzésnél a cukor hozzáadásától.

Gyümölcsös, reduktív borok: a gyümölcsösség nagyon jól áll a forralt bornak, ráadásul ezen aromák egy része átmentődik a forralás után is. A fehérek közül az Irsai Olivér, a cserszegi fűszeres, muskotály, a vörösek közül egy frissebb, fiatalabb kadarka, vagy kékfrankos tökéletes választás.

Borok, amikből nem készül jó forralt bor

Buborékos borok: a buborék forrás közben elszáll, semmi értelme tehát pezsgővel, habzóborral, proseccóval próbálkozni. Minek megvenni a buborékot, hogy aztán ne élvezhessük?

Csúcsborok: bár említettük, hogy a minőségi bor a forralt bornál is alapkövetelmény, azért ne essünk át a ló másik oldalára. A cukornak, fűszereknek és a forralásnak hála jelentősen különbözni fog a végeredmény az alapanyagtól. Egy részletgazdag, komplex tételt minden bizonnyal azért vásárolunk meg, hogy annak ízeit, aromáit a maguk teljességében élvezhessük. A forralt borban erre esélyünk sem lesz. Tokaji aszúnak tehát nincs itt a helye!

Hordóban érlelt tételek: mint említettük, a gyümölcsösség nagyon jól áll a forraltbornak. A hordóban érlelt tételekbe ebből eleve kevesebb jut. Ha még ezt is elforralunk, akkor pont az egyik legszerethetőbb tulajdonságától fosztjuk meg a téli italt.

Elöregedett borok: a forralt bor nem az elöregedett, nagyszoba-szekrény tetejéről levett borok menedéke. De ne csak romlott tételt ne öntsünk a fazékba, általában kerüljük a nagyon gyenge minőséget.

Címlapfotó: Alisa Anton / Unsplash