2023 októberében jelent meg az eddigi legvalósághűbb magyar boros társasjáték, a Cuvée. Az ötletgazda-tervező Marosi Z. Tamással, azaz Pierrot-val beszélgettünk ennek apropóján.

VINCE: Van neked és a családodnak kötődése a borhoz?

PIERROT: Igen, a fügéből készült borokhoz. Miután nyugdíjba ment, édesapám évekig készített fügebort. Tulajdonképpen hobbinak indult, de olyan minőséget ért el vele, hogy miután az én közreműködésemmel eljutott a vendéglátóipar szereplőihez, folyamatosan kapta a megrendeléseket. A készítés folyamatába is besegítettem, átalakítottuk a pincét, még modern úszófedeles tartályt is vettünk. Édesapám halála után szerettük volna folytatni, még fejlesztettünk is, beszereztünk további eszközöket, mégsem sikerült ugyanúgy elkészíteni a bort. A titok valószínűleg magában a gyümölcsben volt. Édesapám egy ismeretség révén egy bizonyos törökországi partnertől vásárolt. Mi ezt a kapcsolatot sajnos nem tudtuk feléleszteni.

Pierrot, születési nevén Marosi Z. Tamás zeneszerző, előadó, dalszövegíró, producer és játékfejlesztő. Zenei pályája 1986-ban, még a középiskolás évek alatt indult. Ekkor vette fel a Pierrot művésznevet és a fél arcát takaró szomorúbohóc-maszkot, amely egy évtizeden át volt az ismertetőjegye. A 2000-es évek elejétől rendszeresen vett és vesz részt kritikusként, zsűritagként zenei tehetségkutató versenyeken. Ezek közül a legismertebb a TV2 Megasztár című műsora volt. Játékfejlesztéssel 1998 óta foglalkozik. Kipróbálta magát a számítógépes, táblás és oktató játékok területén is. Pierrot 1993-ban alapította a Private Moont. A cég fennállása alatt produkciós irodaként, hangstúdióként, számítógépes fejlesztő stúdióként, produceri irodaként és hanglemezkiadóként is működött már. (Volt producere többek között Ganxsta Zoleenak és a Pa-dö-dönek.) 2023-tól fő funkcióját társasjáték-kiadóként tölti be, első saját kiadványuk a Cuvée.

VINCE: Hogy állsz a szőlőből készült borokkal?

PIERROT: Szeretem, sok időt töltöttem Egerben, ahol még kóstolókon is részt vettem, mégis egyre kevésbé határozza meg az életemet. Ennek oka részben éppen a társasjáték. Amióta játszunk, azóta a baráti összejövetelek már nem az evésről-ivásról, hanem a játékról szólnak. A játék nem kívánja meg az italt. Persze azért van otthon bor, vannak kedvenc szőlőfajtáink a feleségemmel, az Irsai Olivér, a pinot noir vagy éppen a merlot, de csak lassan ürülnek a palackok. A Cuvée megjelenésekor azért természetesen borral koccintottunk.

Boros társasjáték borbarátoknak

VINCE: Ezen a ponton már igazán időszerű a kérdés, hogyan született meg a Cuvée játékod ötlete?

PIERROT: Nagyjából öt évvel ezelőtt hosszú szünet után újra felkeresett egy grafikus barátom, aki produceri működésem alatt vagy két tucat lemezborítót tervezett nekem. Ő közben borszakértővé képezte magát és társasjátékokkal is elkezdett játszani. Ő panaszkodott, hogy egy borász barátjával arra jutottak, nem létezik igazán jó boros játék. Ez nekem felhívás volt keringőre. Rögtön szétnéztem, mi a kínálat, és gyorsan ki is próbáltunk együtt 5-6 ismertebb, nagydobozos játékot, ahol kifejezetten a borászkodás a téma. Közben megértettem, a borvilágban jártas emberek mit hiányolnak ezekből. Azt a fajta izgalmat, ami magában a folyamatban rejtőzik, amíg a szőlőből bor születik. Kezdve az elemekkel való küzdéstől, a szőlészeti feladatokon át a pincemunkákig.

VINCE: Hogyan fogtál neki a tervezésnek? Borászokkal beszélgettél, könyveket olvastál vagy inkább a társasjátékok absztrakt működése felől fogtad meg a dolgot?

PIERROT: Beszélgettem borászokkal, illetve otthon a könyvtáramban vannak boros könyvek, azokat is újra elolvastam. Legelőször tehát a borral, borkészítéssel kapcsolatban frissítettem, bővítettem a tudásomat. Azután, mintegy 6 hónap alatt, elkészítettem az első, már játszható verziót, amit megmutattam a grafikusnak. Miután kipróbálta, azt mondta: „Ennek már pinceszaga van.” Úgy érezte, bár stilizálva, de tényleg az történik, ami egy borász életében, akinek egyszerre kell helyt állnia a jelenben és gondolnia a jövőre. Utána persze még rengeteg teszt következett, tovább finomodott, olykor néha pihent kicsit, míg végül ez lett a most létrehozott saját kiadóm, a Private Moon Studios első kiadványa.

Szomszéd és presztízs

VINCE: Az említett teszteléseket borászokon és társasjátékkal rendszeresen játszókon egyaránt elvégezted? Mit szólt egyik, illetve másik közösség?

PIERROT: Először szinte kizárólag olyanoknak mutattam meg, akiknek van a borhoz kötődésük. Előfordult, hogy egy barátom hozta magával a sommelier ismerősét. Őszintén szólva ennél a játéknál nem az volt számomra a fontos, hogy piaci értelemben sikert arassak vele. Büszkeséggel tölt el maga a tény, hogy készítettem egy igazi, borászattal foglalkozó játékot és hogy megkaptam a „szakemberektől” az elismerést. Szerintük sikerült megalkotnom egy szórakoztató, de a valóságot mégis jól szimuláló játékot. Csak egy későbbi szakaszban teszteltem a társasjátékos közösségen. Persze hab volt tortán, hogy ők is élvezték.

VINCE: Mi éreztél a legnagyobb kihívásnak a borászlét játéknyelvre történő lefordítása közben?

PIERROT: Miután könyveket olvastam és borászokkal beszélgettem, túl sok információ gyűlt össze a fejemben. Tudtam, ha ezt mind meg akarom jeleníteni, senki nem akar majd játszani. Ennyire részletekbe menően nem érdekel senkit a dolog, ez a játékélmény rovására megy. Szerettem volna, ha az általam kipróbált játékoknál még inkább hozzá a borászkodás hangulatát, de közben szórakoztatni akartam. Ezért aztán újra konzultáltam borászokkal, hogy kifésüljük a sok információt, kiszűrjük, mik a legfontosabb sarokpontok. Azok, amik a szőlészet, bor és értékesítés szempontjából is döntőek. Meg kellett azonban húzni a határt, túl sok nem lehetett belőle. De maradtak így is egészen érdekes dolgok, amikre magamtól nem is gondoltam volna. Az egyértelmű, hogy egy versenyen szerzett aranyérem növeli a borászat presztízsét, de az már nem annyira, hogy ha egy adott évben nem szüreteljük le a szőlőt, akkor a szomszédaink ferde szemmel néznek majd ránk és ennek következménye lehet. Szóval miután ezeket tisztáztuk, nekiálltam mindezt átültetni társasjátékra.

Kerülőutak

VINCE: Az egyik legszűkebb keresztmetszet a játékban a pince mérete. Ez talán nem jelenik meg ilyen hangsúlyosan egy valódi borászat életében, itt viszont akár a végső győzelem áll vagy bukik rajta. Miért érezted fontosnak beépíteni ezt a korlátot?

PIERROT: A megkérdezett borászok is ágáltak ez ellen, de elmagyaráztam nekik, hogy a játék átláthatósága miatt szükség van a maximálisan elérhető pinceméret korlátozására. Ez ugyanis sok döntési helyzetet von maga után. Mikor adjuk el a boraimat és kinek? Meddig érleljük azokat? Mennyi területet vásároljunk? A területeinken csak szőlőt termeljünk, vagy építsünk rá mondjuk éttermet, mert a pincében úgysincs annyi hely a szőlő feldolgozására, a bor tárolására? Így a játékos különböző utakon tudnak haladni a végső győzelem felé. És mivel mindenki azonos méretű pincével kezd, a kiindulási helyzet is ugyanaz. Azonos alapokról elrugaszkodva lehet összevetni, ki teljesít végül a legjobban. Ez persze egy speciális helyzet, de a borászok elfogadták és nem érezték, hogy ettől hiteltelenné válik a dolog. De ezért van az is, hogy nincsenek borrégiók. Mindenki ugyanazon a hegyen munkálkodik, hogy például ugyanazok az időjárási hatások érjék őket. Ez hozta magával egyébként ezt a letisztult, a boroscímkékre emlékeztető látványvilágot is.

Irsai Olivér kontra világfajták

VINCE: Már nyomdában az angol nyelvű kiadás. Mivel a magyar változatban olyan magyar, illetve kárpát-medencei szőlőfajták szerepelnek, mint az Irsai Olivér, a furmint, az olaszrizling, vagy a kékfrankos, jelentős többletköltséget vállaltál, hiszen újra kell nyomni az angol változat miatt a játékot.

PIERROT: Valóban, az angol változatban ezek közül egyedül a furmint maradt, a többit világfajtákra cseréltem ki. Ez nagy dilemma volt, de mivel, mint említettem, ez a saját kiadóm első kiadványa, másrészt úgy éreztem, az ismert hazai szőlőfajták az egész játékot otthonosabbá teszik, emellett tettem le a voksomat. Úgy érzem, ez hozzátesz a játékélményhez.

VINCE: Bő egy hónapja jelent meg a játék. Milyen volt a fogadtatása a borbarátok és a társasjátékosok körében?

PIERROT: Az idő rövidsége miatt konkrét borászos visszajelzések még nem jutottak el hozzám, de az elég beszédes, hogy a Bortársaság már harmadszor rendelt belőle. Azt feltételezem, náluk inkább a bor oldaláról érkezők vásárolnak. A társasjátékos közösség visszajelzései is abszolút pozitívak. Összességében még úgy is felülmúlja a várakozásaimat a fogadtatás, hogy a rengeteg teszt miatt és munka miatt nagyjából sejtettem mire számíthatok. A legjobb, hogy akik kipróbálták, pont olyan dolgokat mondanak róla, amiket én is gondoltam, szóval nagyon nem lőttem mellé.

Szerző: Geri Ádám
Címlapfotó: Gyöngyösi Zoltán / Private Moon Studios