Kiváló évjáratra számítanak a dél-balatoni Ikon Borászatnál, ahol elsődlegesen vörösbort készítenek, nemrégiben azonban épp egy fehérrel nyertek nagydíjat. A pincészetnél őrzik a hagyományokat, de nyitottak az újításokra is.
Idén márciusban a dél-balatoni Ikon Borászat sauvignon blanc-ja nagydíjas lett a siófoki Synvino Borversenyen. A borászatban jellemzően bordói fajtákat dolgoznak fel, így némileg meg is lepte őket az elismerés. Csúcsboruk, az Evangélium száz százalék cabernet franc, másik kiemelt tételük, a Tulipán pedig egy gazdag, bordeaux-i házasítás. Kvák Emil igazgatóval és Csönge Balázs főborásszal beszélgettünk Rádpusztán.
Kvák Emil (balra) és Csönge Balázs Fotó: Dancsecs Ferenc
VINCE: Hogyan jellemeznétek az Ikon Borászat sauvignon blanc-ját?
KVÁK EMIL: Saját szőlőből készül, ami azért nagyon fontos, mert ezáltal úgy műveljük, úgy gondozzuk, ahogy mi a legjobbnak gondoljuk. Két részletben szüreteltük: az előszüretben a savakra koncentrálunk, a második szüret már inkább a gyümölcsösségről szól. Nem tesszük hordóba, reduktív módon készítjük. A borversenyre 440 bort neveztek be, ebből 250 volt fehér – a díj számunkra visszaigazolás, hogy jó az irány, jófelé megyünk.
CSÖNGE BALÁZS: Még csak pár éve készítünk bort ebből a fajtából; úgy érezzük, hogy a 2023-as évjárattal sikerült megtalálni azt a stílust, amit igazán szerettünk volna kihozni belőle. Nem újvilági, nagyon intenzív sauvignon blanc-t akartunk készíteni, hanem egy visszafogottabb, elegánsabb, mégis illatos stílust céloztunk meg. Könnyű, jó ivású, kedves fehérborokat szeretnénk készíteni.
VINCE: Alapvetően vörösbor jellemző a borászatra. Mi az oka annak, hogy mintha a korábbinál nagyobb szerepet kapnának a fehérek?
CSÖNGE BALÁZS: Mi továbbra is nagy vörösboros pinceként tartjuk magunkat számon, de ahogy változik a világ, változik az ízlés, próbálunk hozzá alkalmazkodni. Jól látható a fajtaszortimentünkben is, hogy az elmúlt években bővítettük Irsai Olivérrel, zöldveltelinivel, sauvignon blanc-nal, ezeket az új tételeket nagyon szépen sikerült hozzáhangolni a meglévő tételeinkhez, beilleszteni a borsorunkba.
Fotó: Dancsecs Ferenc
VINCE: Összefügg ez azzal a világtendenciával, hogy a nehezebb vörösborok kevésbé népszerűek?
KVÁK EMIL: Mi azért még mindig preferáljuk a nehéz vörösöket, ugyanakkor az is igaz, hogy az Ikon vörösborai gyümölcsösebbek, lágyabbak, nincsenek szélsőséges tanninjai. Ezért is szerethető a balatoni vörösbor. Valamelyest alkalmazkodunk a világ változásaihoz, de nagyon remélem, hogy a vörösbor kapcsán újra előtérbe kerül, hogy egészségesebb, mint a fehérbor, hiszen tele van antioxidánsokkal.
VINCE: Milyen kulcsszavakkal lehet leírni a borászatot?
CSÖNGE BALÁZS: A hagyomány fontos számunkra. Igaz, hogy elkezdtünk új fajtákkal is dolgozni, de az Ikon stílusának magját – amit az alapító, Konyári János fektetett le – megőrizzük. A Tulipán és az Evangelista esetében csak minimális évjárati változások vannak, ezeken a borokon nem szeretnénk változtatni.
VINCE: A borászat története egy ponton összekapcsolódik a Tihanyi Apátsággal. Ma is élő ez a kapcsolat?
KVÁK EMIL: A területünknek és a borvidéknek ez a része az apátok nagy becsben tartott gyümölcsöskertje volt. I. András király az 1055-ben kelt alapítólevél szerint ezt a területet is adományként adta át a Tihanyi Apátság mellett. Ennek a történelmi eseménynek az apropóján az apátság közel tíz éve megkeresett minket, azóta készítünk nekik egy fehérbort és egy vörösbort, amelyet saját címkével értékesítenek.
Fotó: Dancsecs Ferenc
VINCE: Az első Evangelista - a bibliai jó hír hozója - borotok viszont korábban készült.
KVÁK EMIL: Az első Evangelista jóval korábban, az első borok egyikeként készült el nálunk. Mi görögkatolikus vallásúak vagyunk, Konyári János is az volt. Az Ikon elnevezéssel viszont az ikonikus borokra akartunk utalni, nem a szó vallási értelmében használjuk. Az Evangelista, mint a jó hír hozója, pedig nagyon jó név egy ikonikus nagy vörösbor számára.
VINCE: A Tulipánnak mi a története?
KVÁK EMIL: A tulipán a szerelem szimbóluma. Kettő az egyben: ajándék és virág is. Ez a másik ikonikus tételünk.
VINCE: Hogy látjátok, ilyen lesz a 2024-es évjárat?
CSÖNGE BALÁZS: A Tulipán és az Evangélista szempontjából is nagyon különleges évjáratra számítunk. Maga az évjárat a hőség és az aszály miatt nagyon-nagyon nehéz volt, de sikerült megfelelni a kihívásoknak. Nálunk nagyjából két hónapon át nem esett eső, a szőlő már a fennmaradásáért küzdött. A fürtök kezdtek összetöppedni, a nedvességet visszaszívta magába a tőke. Sok esetben majdnem csak héja és magja volt a szőlőnek és nagyon-nagyon kevés leve – de ez a nagyon kevés must viszont igen koncentrált volt. Már az erjedés vége felé kezdtük látni, most pedig, hogy az alapbor már bekerült a barik pincébe, végképp úgy látjuk, hogy ez kiemelkedő évjárat lesz nálunk.
KVÁK EMIL: Az összes kék szőlőből csak nagyon kevés bor lett, de nagyon magas minőségű. A 2024-es évjáratból csak nagyborok készülnek majd.
Fotó: Dancsecs Ferenc
VINCE: A hőség miatt elég extrém időpontokban kellett szüretelnetek.
CSÖNGE BALÁZS: Már egy ideje készültünk ennek bevezetésére, ez az én kérésem volt, Emil pedig megteremtette hozzá a technikai feltételeket. Napközben 38-40 fokok voltak, a szőlő csak éjszaka hűlt vissza 21-22 fokra. Ezért hajnali 1-2 óra körül kezdtük el a szüretet, mire a nap feljött, és újra meleg lett, már végeztünk is. Ennek a minőség szempontjából nagy jelentősége van: ha hideg szőlő jön be a pincébe, nem veszítünk az ízéből, illatából. Az aszálynak pedig egy pozitív vonzata is volt: a szőlők nagyon egészségesek voltak, a növénybetegség terjedésének nem kedvez a szárazság. Koncentrált, egészséges szőlőalapanyagot tudtunk feldolgozni.
VINCE: Borturizmus szempontjából mennyire népszerű a déli part?
KVÁK EMIL: Évről évre növekszik a borturisták száma, a déli parton gyakorlatilag öt kilométerenként bele lehet botlani egy jó termelőbe. Az északi parton a fehérbor dominál, nálunk nagyobb a fajtaválaszték. Azt is szoktuk mondani, hogy nálunk sokkal szebb a kilátás, hiszen innen látni a túloldal tanúhegyeit.
