Tokajhoz, Somlóhoz, Badacsonyhoz is erősen kötődik a kékfrankos koronázatlan királya, akit most szülőhazájában tüntettek ki.

A Falstaff Ausztria első számú boros és gasztronómiai magazinja. Számos közönségdíjat és szakmai díjat osztanak ki minden évben. (Szeptember elején a vince.hu is megírta a nagy rántott hús „tesztjük” végeredményét.)

Augusztus közepén a szerkesztőség kiosztotta a 2023-as év borásza díjat. A győztes Roland Velich, a Moric pincészet mindenese, a „kékfrankos nagykövete” lett.  Az 1963-ban született burgenlandi borásznak már az édesapja is készített borokat a Fertő tótól alig pár kilométerre található Apetlonban. Rolandot is sokszor bevonta a szőlő- és pincemunkába, a fiú azonban ekkor még inkább kötelességként tekintett a dologra. Ennek megfelelően elég nagy vargabetű következett életében: volt sioktató, tanult jogot, filozófiát, politikatudományt, 10 évig pedig kaszinóban dolgozott. Bár még ekkor is besegített otthon, semmi nem utalt tehát arra, hogy valaha ő is borász lesz – pláne ilyen sikeres.

A dolgok akkor vettek gyors és váratlan fordulatot, amikor Roland testvére átvette a családi gazdaságot. Ekkor vált számára világossá, a saját elképzelései megvalósításához saját projektre is szüksége van. Elhatározása az 1990-es évek végén éppen egybeesett a burgenlandi vörösborok előretörésével.

Ezek a borok mindazonáltal nemzetközi fajták házasításaiból születtek. Roland Velich azonban a burgenlandi pincészetek (különösen egy bizonyos ruszti Ernst Triebaumer) korábbi tételeire alapozva tudta, az igazi kitörési pont a kékfrankos. Két kollégájával együtt indította el a Moricot, ám a projekt nagyon hamar az ő egyszemélyes show-jává változott. Kezei alatt nagyon hamar sikertörténet lett a Moricból. A világ egyik legbefolyásosabb borbírája, Robert Parker ezt írta a 2002-es Neckenmarkt öreg tőkék kékfrankosról: „Mintha egy burgundiai Grand Cru területről érkezett volna.” (A közismerten szigorú Parker ugyanennek a bornak a 2009-es évjáratára 95 pontot adott a százból.)

Az indulás óta eltelt 20 évben összeállt a Moric szortimentjének iránya. A fehér fajták közül a zöld veltelini és a chardonnay, a kék fajták közül a zweigelt, a merlot, a pinot noir és természetesen a kékfrankos maradt. A termékpiramis abszolút csúcsát a Lutzmannsburg és Neckenmarkt olykor 100 éves ültetvényeiről szüretelt kékfrankosból készülő két Alte Reben (Öreg Tőkék) tétel képviseli.

A magyar kapcsolat: kékfrankos helyett furmint

A 2010-es években egy érdekes kísérletet indított útnak. A Rejtett kincsek (Hidden Treasures – a Moric Project) kollab keretében együttműködésbe kezdett a Kárpát-medence kiválasztott furmint termelőivel. A történet azért különösen kedves számunkra, mert a magyar borászok főszerepet játszanak benne. 2013-ban először Tokajban Homonna Attilával kezdett együtt dolgozni. Őt követte Kis Tamás, vagyis a Somlói Vándor és a Villa Tolnay. Legutóbb pedig Attila helyett egy másik tokaji termelő, Filep Gergely neve került rá az egyencímke-világú palackokra. És hogy miért a koprodukció? Rolandnak nem lehet ugyan mindenhol szőlőterülete, az viszont nagyon is érdekli, hogyan is jelenik meg az adott termőterület identitása a borokban, ezt a koprodukciót találta ki vizsgálata közvetítő eszközéül. (Roland Velichnél tett látogatásunkról IDE kattintva lehet bővebben olvasni.)

Közben természetesen hű maradt az ő örök szerelméhez, a kékfrankoshoz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a már Lutzmannsburg 2019-es évjárata 100 pontot kapott a most őt kitűntető Falstaff bíráitól. A legnagyobb elismerést talán mégis a világ egyik leghíresebb borszakértőnőjétől, Jancis Robinsontól kapta. A Master of Wine-tól hölgy egyszer nemes egyszerűséggel azt találta mondani, „Roland Velich a legjobb kékfrankos termelő a bolygón”.

Címlapfotó: Talabér Géza