Múltja kalandos, jövője izgalmas. Magyarországon is egyre többen foglalkoznak a szőlőfajtával, az éghajlatváltozás egyik nagy nyertese lehet.

A malbec szőlőfajta pontos eredetét máig legendák és rejtélyek lengik körül. Izgalmas találgatások tárgyát képezi nemcsak a bortörténészek, de a rajongók körében is. Ráadásul egy népszerű monda szerint a szőlőfajta történelmének szálai közvetve egészen hazánkig vezetnek. Meg nem erősített feltételezések szerint őshazájában, Franciaországban legelőször egy Malbec nevű magyar paraszt ültette el. És ha még ennyi izgalom sem lenne elég: Malbecről sokan azt is tudni vélik, hogy titkos ügynökként, tehát egyfajta „magyar James Bondként” dolgozott egy cornwalli polihisztor, bizonyos Maxine Thompson irányítása alatt. A kém-tudósként számontartott Thomsont azonban egyesek szerint nem hús-vér anya, hanem csupán a képzelet szülte. Mindazonáltal ezeket a spekulációkat egyetlen hiteles adat sem támasztja alá, a fajta „életútja” azonban így is bővelkedik kalandokban.

Malbec: tények és történelem

Annyi bizonyos, hogy az ízgazdag kékszőlő-fajta rendkívül fontos szerepet játszott nemcsak a francia, de az argentin borászat történelmében is.  A malbec mára az egyik legnépszerűbb és legelismertebb borfajtává avanzsált Argentínában, mintegy 150 ezer hektáron termesztik a napfényes dél-amerikai országban.

Jól ismert tény az is, hogy a mély színeiről, jelentős tannintartalmáról ismert fürtök őshazája a Franciaország dél-nyugati részén fekvő, tornyok városának is nevezett Cahors volt. A helyi bortermelők ma is egyszerűen csak „corsnak” vagy côt noirnak hívják. A középkorban aztán innen, a Lot folyó kanyarulatából került át a legnagyobb francia borvidékre Bordeaux-ba. Utóbbiban ma is nagy népszerűségnek örvend. A francia kékszőlő az 1800-as években jutott el Argentínába, ott viszont már igazi világhírnevet szerzett magának. A „dél-amerikai álom” megvalósulásáért sokat tett a kor híres francia botanikusa, Michel Pouget. Állítólag ő volt az, aki legelőször vitt malbec szőlődugványokat a tengeren túlra.

Mindazonáltal sokan úgy vélik, a bevándorlók már jóval Pouget érkezése előtt is szállíthattak belőle az Andokon át Argentínába. (Ne feledjük, többek között a katolikus misszionáriusok is vittek magukkal vitis vinifera szőlővesszőket a miseborhoz.) Ez nem változtat azonban azon a tényen, hogy az argentin borászatra legnagyobb hatással Pouget munkássága volt. Ő nemcsak egyszerűen a malbec-transzportot végezte, a Quinta nevű agronómiai iskolában folytatott kutatásaival jelentős mértékben hozzájárult az argentin borkultúra virágzásához is.

Jó levegő, jó szelek, Buenos Aires

Hogy az öreg kontinens helyett ez a fajta miért éppen Argentínában (Mendozában) futott be igazán, arra nagyon egyszerű a magyarázat. A malbec viszonylag vékony héjú szőlő, ezért különösen kényes, szemben például a szívósabb cabernet sauvignonnal vagy a merlot-val. Ezért az európai éghajlaton olykor-olykor előforduló fagyos levegő konstans fenyegetést jelentett a fajta számára.

Az 1900-as években az Európát sújtó zord telek mellett az előző század végén tomboló filoxérajárvány gondoskodott a termés jelentős részének kipusztulásáról. Nem meglepő, hogy az érzékeny malbec sokkal jobban érezte magát a stabilabb környezetet, állandó napfényt és hőt biztosító argentin klímában. Az érést segítette az is, hogy Argentína éghajlata szárazföldi kontinentális. Így a nedves levegőben könnyen terjedő betegségek, különféle járványok sem gyakoriak arrafelé. Mindeközben az öntözéshez az Andoknak hála mindig kristálytiszta olvadékvíz állt rendelkezésre. Tényleg minden adott volt tehát ahhoz, hogy a dél-amerikai ország legyen a vezető malbec termelő és exportőr.

Ennek eredményeként a malbec neve ma már egybeforr Argentínával. A kedvező éghajlatnak és a gazdálkodási módszereknek köszönhetően egyedül Argentínában képesek tiszta, 100 százalékban malbec szőlőből készült borok előállítására (még édes változatban is). És bár Franciaországban is a mai napig termesztik a fajtát, az őshazában házasítani szokták más szőlőfajtákkal, leginkább merlot-val és cabernet sauvignonnal. Csak nagyon ritkán van arra lehetőség, hogy borát önmagában is értékesíteni tudják.

Vissza Cahorsba!

Cahorsban ismét reneszánszát éli a szőlőfajta, az argentin borászokhoz hasonlóan ott is folyamatosan a közel tiszta malbec előállítására törekednek. Ahhoz, hogy egy bor viselhesse a „malbec” nevet, el kell érnie az úgynevezett Appellation d’Origine (AOC) minősítést. Ez azt jelenti, hogy egy AOC Cahors bornak legalább 70 százalékban malbec szőlőt kell tartalmaznia.

A cahorsiak törekvése jól mutatja az öreg kontinensen zajló folyamatokat. Európában eddig – egy festőművész gondos mozdulatát idézően – a malbec mély tintaszínű árnyalatával inkább csak megfestették a többi, vezető francia bort, a merlot-t vagy cabernet sauvignont. Most viszont az éghajlatváltozás nagyban átrajzolhatja nemcsak Európa, de az egész világ bortérképét is. Ahogy Franciaországban is egyre melegebb lesz a klíma, úgy kaphat ismét szárnyra a malbec szőlő termesztése vagy éppen az önálló borként történő lepalackozása. Mindenesetre az már tény, hogy a fajta kezdi újra meghódítani az európai szőlőültetvényeket és a piacot egyaránt. Jelzi ezt az is, hogy nemcsak Nyugat-Európa borvidékein tűnik fel egyre gyakrabban, de a magyar pincékben is mind gyakrabban megjelenik.

A malbec magyar vonatkozása

Ma már Magyarország vezető borászatainak hordóiban is ott pihen a tintaszínű malbec. Komoly ismertséget vívott ki magának a szekszárdi Bodri Malbec, a villányi a Bock Malbec Selection. Mellettük az etyeki Haraszthy Pincészet, a szekszárdi Mészáros Borház, a Vesztergombi Pince, illetve a Dél-Balatonról származó Konyári Pincészet is palackoz tisztán vagy házasítva malbecet.

2023 áprilisában Óbuda szívében Közép-Európa egyik legnagyobb borközpontja, a Winehub adott otthont az úgynevezett „Malbec Világnapi Borkostoló” nevű rendezvénynek is. A Goldberger textilgyár egykori épületében az Argentin Köztársaság Nagykövetsége közreműködésével megrendezett eseményen több olyan magyar borász is képviseltette magát, akik valamilyen módon kapcsolódnak az argentin hódítóhoz.

A rendezvényen megjelent a már említett Bock Valér is, hiszen a villányi pincészet, a korábban már említett Bock Malbec Selection révén, már régóta kínálja az argentin-francia fajtát hazai borfogyasztóknak. Az illető vörösbor, Bock Valér elmondása szerint, a magyar gasztronómiába is minden nehézség nélkül, szervesen illeszkedett be. Bár fiatalos stílust képvisel, ízében sokféle gyümölcs aromatikájával, miután közepesen testes borról van szó, a nehezebb magyar konyhához is tökéletesen passzol.

Bock Valér a Winehubban az argentin malbec kreatív címkéire is felhívta a figyelmet, mondván, ezeken Dél-Amerika sajátos kultúrája tükröződik. A villányi borász úgy gondolja, ezzel kellemes színfoltjai lehetnek a magyar borpiacnak is. Ez a fajta mediterrán életérzés és művészi szabadság a hazai pincészetek számára szintén érdekes lehet. Azt üzeni és tanítja, a bor kultúrája és élvezete rendkívül összetett, és jóval túlmutat a gasztronómián. Ráadásul amellett, hogy tisztelettel adózik a szőlőfajtának, az izgalmas és ötletgazdag dizájn állandó megújulást jelenthet a már jól megismert ízeknek is.

A malbec jövője Magyarországon

„Magyarországon többek között az északi lankák kihasználásával, az erdők nyújtotta hűvös levegővel, a déli szőlőfajták ültetésével, korszerű öntözőrendszer kiépítésével lehet majd követni a klímaváltozást. Ez viszont egy hosszú folyamat lesz. De például azok a szőlőtermesztők, akiknek sikerült még időben észrevenniük, hogy az éghajlatunk egyre melegszik, azoknak mára van termővé érett szőlőfajtája is. Egyebek mellett a malbec” – magyarázta a vince.hu kérdésére Ipacs-Szabó István. A szakember, amellett, hogy Villányban, vagyis a legdélebbi magyar borvidéken saját pincészetet működtet, a fajtakutatással is foglalkozó Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének (SZBKI) főborásza.

Ipacs-Szabó kiemelte, a felsoroltak közül a legfontosabb törekvések egyike, hogy a korszerű öntözőrendszer kiépítése is megtörténjen. Hazánk e tekintetben szerencsés helyzetben van, hiszen a vízkészletekben rendkívül gazdag országok közé tartozik. Ugyanakkor, bár vizet találni nem okoz problémát, a dimbes-dombos hazai dűlőkben egyenletes víznyomású öntözőrendszert biztosítani már egy sokkal körülményesebb feladat. Ez még rengeteg kihívást rejt magában.

A szakember azt is elmondta, az egyik kulcsfontosságú elem a szőlőtermesztésben mindenképpen az éghajlatváltozás (folyamatos) követése lesz. A globális felmelegedés egyik velejárója, hogy lehetővé válik az eddig leginkább déli országokban termő szőlőfajták, köztük a malbec széles körű telepítése. Így a közeljövőben már nemcsak az Andok mellett, vagy a bordeaux-i vidéken tűnhet majd fel, de akár a villányi Csillagvölgyben, a Fekete-hegyen, az Ördögárokban, a Jammertál dűlőin, vagy éppen a Balaton környékének lankáin is nagyobb mennyiségben találkozhatunk vele. És ahogy az argentin malbec jelentősen teltebb, bársonyosabb, mint a francia változat, úgy a magyar malbec is felvehet majd olyan egyedi sajátosságokat, amivel tovább szélesíti azt a szinte már így is végtelen íz- és karaktervilágot, amit a tintafekete fürtök mélységei rejtenek.

Szerző: Takács Kornél
Címlapfotó: Podlussány Máté