Évszázadok óta isszuk. Régen azért, mert hittünk gyógyító erejében, ma pedig azért, mert finom.

A tonik a világ egyik legnépszerűbb üdítője, a legtöbben pedig gin-tonik kombináció okán ismerik az italt. De mégis honnan származik a tonik, és mi a története?

A tonik egyik fő összetevőjét, a kinint a 17. században fedezték fel, a malária ellenszereként használták. A legenda szerint egy spanyol nemesasszony, Cinchona grófnő, egy különböző növények és az andoki fa (másnéven lázfa) kérgéből készült italt kapott a jezsuita papoktól, így gyógyult ki a magas lázból. Ez a spanyolok verziója. A dél-amerikaiak szerint Peru, Bolívia és Ecuador őslakosai mutatták meg a fát a jezsuitáknak – olvasható az ital történetét bemutató World Gin Club cikkben.

Érdemes pár szót ejteni magáról a hatóanyagról. A kinint az andoki fa kérgéből nyerik ki, egy alkaloid (nitrogéntartalmú másodlagos anyagcseretermék), aminek rendkívül keserű íze van. A malária gyógymódjaként is régóta ismert, az 1640-es évektől már Európában is használták a kinint, sőt XVI. Lajos francia király is alkalmazta azt a lázas megbetegedései tüneteinek enyhítésére.

A tonik, mint jó ízű gyógyszer

A malária még a 19. században is bőven tombolt. Emiatt az indiai gyarmatokon élő britek ott is igyekeztek meghonosítani a kinint adó lázfát. Nem kis nehézségek árán sikerült ez nekik. Mivel azonban a szóban forgó összetevő nagyon keserű, a gyarmatosítók némi cukorral és szódával tették elviselhetővé a „gyógyszert”. Így jött létre az első tonikvíz.

Az 1850-es évek után a kinint – és ezzel együtt a tonikvizet – már nemcsak a kezelésre, hanem a megelőzésre is előszeretettel használták. A gin hozzáadását, vagyis a híres gin-tonik kialakulását is erre az időszakra datálják.

Fontos megjegyezni, hogy a szakemberek szerint tonikvíz malária elleni felhasználása egy elég nagy félreértés. Hatalmas mennyiséget kellett volna ugyanis inni belőle, hogy valóban hasson. Következésképpen az, hogy a britek később a (még kevesebb kinint tartalmazó) gin-tonikot itták a malária elkerülése érdekében, legfeljebb egy jó marketingfogás, semmi több.

Annak viszont tökéletes volt, hiszen a tonik hamarosan nagy népszerűségre tett szert. Az első kereskedelmi forgalomban kapható tonikvizet 1858-ban szabadalmaztatta Erasmus Bond, az Islingtonban található Pitt & Co. tulajdonosa. Az ital azóta is megállíthatatlanul hódít, és a mai napig bérelt helye van legkelendőbb üdítők között.

Címlapfotó: Liz Weddon / Unsplash