Japán adja a világ legtöbbet telepített szőlőfajtáját, a kjoho csemegeszőlőt, amely 1945 óta komoly területeket hódított meg. De Ázsia nem csak emiatt érdekes.
Japán adja a világ legtöbbet telepített szőlőfajtáját, a kjoho csemegeszőlőt, amely 1945 óta komoly területeket hódított meg. De Ázsia nem csak emiatt érdekes.
365 ezer hektáron termelik világszerte. Óriási fürttel rendelkezik, nemhiába jelenti tehát a neve azt, hogy "óriási hegy”. Ezt a fajtát gyümölcs formájában fogyasztják. Egyesek úgy tartják, hogy a Jamanasi prefektúra a modern japán bor születési helye. Itt találhatók a leghíresebb borászatok is.
Japán borai
A legenda szerint Kacunuma városában egy buddhista szerzetes, Gjoki 718-ban telepítette az első szőlőt. Hogy miért is izgalmas a japán bor? A helyi fehér szőlőjük, a kosu tiszta gyümölcsösségével igazi karriert futott be. Egyre többen próbálkoznak belőle komolyabb dűlőszelektált borokat készíteni, így például a Grace Borászat, amely az egyik legjobb tételeket alkotja. Sarah Jane Evans MW-nal egészen véletlenül Kiotóban találkoztunk idén nyáron, és arról számolt be, milyen izgalmasak a helyi tradicionális pezsgők, és immár a zweigelt is jól érzi magát Japánban. Azt is elmondta, hogy az egyik termelő valamennyi szőlőfürtöt egyenként a tőkén fentről egyfajta papírral fedi le, így védekezve az eső ellen.
Ázsiában Kína és talán India juthat eszünkbe, ha szőlőtermesztésről beszélünk, illetve még Mianmar is emlékezetes.
Mi a helyzet Indonéziával?
Fotó: Niklas Weiss/Unsplash
Immár Gajdics Péternek köszönhetően a kékfrankos és a zenit is megtalálható Bali szigetén, valamint hamarosan bor is készül belőlük, viszont álljunk meg itt egy pillanatra. A magas páratartalom, a csapadék, a napsugár nem ideális beesési szöge és számos egyéb tényező – ahogy Péter meséli –kihívások elé állítja a borászokat. A szőlő nem pihen a trópusokon, így minden gyorsított ütemben zajlik, és az éves többszöri szüret a normális. A Hatten Borászat az egyetlen, amely Balin termesztett szőlőből készíti a bort, és nem elsősorban ausztrál mustimporttal dolgozik, vagyis a helyi „terroir-ra” helyezi a hangsúlyt. Talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy a kevésbé szabályozott rendszerben több kísérletezési lehetőség adatik, de a természet meg is követeli, hogy a szőlész, a borász feltalálja magát.
