Thummerer Tekenőháti Merlot 2018 került az áprilisi Vince Magazin címlapjára. A borról Lamport József borásszal beszélgettünk.

A Thummerer Pincészet megkerülhetetlen, ha egri borászatokról van szó: évtizedek óta stabil helyük van a borvidéken. A tavalyi VinAgora borversenyen 12 nevezett boruk 2 nagyaranyat, 6 aranyat és 2 ezüstöt vitt haza – köztük volt a Vince Magazin áprilisi lapszámának címlapjára került Tekenőháti Merlot 2018 is. De nemcsak itt érdemelte ki ez a tétel a legjobbaknak járó plecsnit: a VinAgora arany mellett az Országos Borversenyen nagyaranyat, a Decanteren ezüstöt, a Challenge International du Vinen aranyérmet kapott. Lamport József 18 éve dolgozik főborászként a pincészetnél. Ezen évek alatt 2013-ban volt az év egri borásza, 2022-ben pedig első alkalommal jelölték az Év Bortermelője címre. Most vele beszélgettünk a címlapunkra került bor kapcsán.

VINCE: Ha az Egri borvidéket halljuk, elsőként jut eszünkbe a Nagy-Eged, mint számos díjnyertes bor otthona. A Tekenőhát dűlő azonban sokak számára nem cseng ismerősen. Mit érdemes tudni róla?

LAMPORT JÓZSEF: A rendszerváltás után Thummerer Vilmos úttörő szerepet töltött be a magyar borászati élet fellendítésében, illetve újrapozicionálásában. Magánemberként elsők között hozott forgalomba minőségi palackos bort Magyarországon és abban is úttörő szerepet vállalt, hogy dűlőszelektált borok jelenjenek meg. A Tekenőhát dűlőről a Tekenőháti Merlot és a Tekenőháti Pinot Noir a 90-es évek végén már önálló formában, dűlőnévvel ellátott borként kerültek forgalomba.

VINCE: Miben rejlik ennek a területnek a különlegessége?

LAMPORT JÓZSEF: A Tekenőhát Noszvajon található szőlőtermő terület. Egy csodaszép, déli lejtésű dűlőről van szó, aminek a kialakítása rendkívüli erőfeszítést vett igénybe. Ugyanis egy meredek, déli oldalról beszélünk, ahol hegy-völgy irányban nem is lehet művelni a sorokat, annyira meredek a hegy, ezért rétegvonalban kiteraszírozott területről van szó. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ahogy a hegyvonulat kanyarodik, úgy kanyarodnak a sorok is. Minden egyes sor egy kis mikroterasz – mint amilyet lehet látni nagy bortermelő vidékeken, például a Douro-völgyben. Annak idején ezt kézzel alakították ki. A Tekenőhát elnevezés kicsit népies, maga a hegy úgy néz ki, mint egy lefordított teknő: egy szabályos, félgömb alakról van szó. Itt mi két fő szőlőfajtával foglalkozunk, a merlot-val és a pinot noirral. Ez az utóbbi jelenleg újratelepítés alatt van, a merlot pedig nagyon régóta és stabilan terem.

VINCE: Ha már szóba jött a kor: ha jól számolom, az ültetvény beleillik az ún. öreg tőkék kategóriába, hiszen elmúlt 25 éves. Mit jelent ez, milyen szőlőt ad?

LAMPORT JÓZSEF: A szőlő milyenségét számos kritérium befolyásolja. Mindenek előtt adva van egy fajta, a maga alapadottságaival, amivel dolgozunk – a merlot esetében ráadásul világfajtáról van szó. A másik meghatározó kritérium a szőlő esetében, az az elhelyezkedés: tufával kevert barna erdőtalajról beszélünk, nagyon meredek lejtéssel. A harmadik: a teraszozás, ami valamilyen szinten a vízmegtartást is elősegíti. Nagyon fontos tényező a termés mennyisége, ami, tekintettel arra, hogy nem túl vastag termőréteg található itt, nagyon alacsony. A jó termőegyensúlyt egy nagyon alacsony termésmennyiséggel lehet elérni, ami évjáratonként is változhat 40-50 mázsa hektáronként. A nagy vörösbor esetében általában azért idősebb tőkékről szoktuk leszüretelni azt a minőséget, ami igazán komoly és hosszú élettartalmú bort ad majd.

VINCE: A különleges fekvés igényel-e több szüreti időpontot a Tekenőháti Merlot esetében?

LAMPORT JÓZSEF: A szüreti időpont kiválasztását itt mindig a fenolos érettség határozza meg, ehhez olyan sokáig kint tartjuk a szőlőt, amíg a magok tökéletes, kávébarna színűre érnek. Ez már egy olyan magas cukortartalom mellett történik, amikor már nincsen szelektálás a teraszok tekintetében. Nagyon fontos ugyanakkor az is, hogy nem töppedt vagy botritizált szőlőt szeretnénk, hanem azt szeretnénk, hogy a fajtából származó elsődleges gyümölcsaromák is megmaradjanak.

VINCE: És hogyan lesz ebből a kiváló termésből ténylegesen bor?

LAMPORT JÓZSEF: Nem elég a jó minőségű szőlő leszüretelése, nagyon fontos az is, hogyan bánunk a borral a készítése során. Egy Tekenőháti Merlot esetében a pincének mindig a leghosszabb héjon tartási idejéről beszélünk: ez 21-28 nap, de inkább a 28-hoz közelít. Így gyönyörű szép színanyagot, és finom, érett tanninokat kapunk. Ha ezzel megvagyunk, akkor a pincénél általánosságban, de ennél a bornál is elmondható, hogy tökéletes, 100%-os almasavbontás az, amit minden körülmények között el kell végezni. Amikor ez befejeződött, akkor megkapja a borunk az alapkénezését és elindulhat a tényleges érlelés – ez pedig már fahordóban.

VINCE: Mit érdemes tudni a hordóhasználatról?

LAMPORT JÓZSEF: A regionalitás nemcsak abban jelenik meg nálunk, hogy milyen fajtákkal és hogyan dolgozunk, hanem abban is, hogy az Egererdőből származó délbükki tölggyet használunk. A Trust Hungary olyan hordót készít nekünk, amelynek a dongája kifejezetten a Bükkből származik.

Nekünk régebben, 2004-2005-ben is voltak kisebb hordóink a Bükkből, amelyekkel nagyon jó tapasztalataink voltak és így indultunk el ezen az úton. Amit fontosnak tartok még kiemelni, hogy csak olyan hordóval dolgozunk, aminek a dongája három évig szárad. Két éves szárítású, vagy annál fiatalabb hordóval nem dolgozunk. Három éves szárítású tölgyből indulunk ki, és ezekben érlelünk. Nem kell feltétlenül csak új hordóban. A Tekenőháti Merlot esetében ebben a 2018-as évjáratban egy intenzívebb újhordó használat van, ami nagyságrendileg olyan 70%-nak felel meg, és a maradékot használt hordó teszi ki, és ennek a házasítása eredményezi ezt a bort. A pincében 1070 barrique hordó van, úgyhogy van lehetőségünk játszani a különböző érlelésekkel.

VINCE: Ez a bor idén 5 éves, azonban még koránt sincs a csúcsán. Megéri-e most betárazni belőle?

LAMPORT JÓZSEF: Ezek nagyon hosszú ideig eltartható borok. Azt nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy ezzel a potenciállal – nagy borok, hosszú érleléssel –, amikor már gyönyörűen kisimultak, nincsenek bántó savak, a tanninok besimulnak, a bor nagyon hosszú ideig eltartható. Ezt azért is merem így mondani, mert ezekkel a borokkal már olyan hosszú tapasztalatunk van, hogy tudjuk, hogy 8-10, vagy akár még 20 év után is ihatóak. Azt gondolom, hogy itthon azért elég ritka, hogy egy bor ilyen hosszú ideig, ilyen szép állapotot őrizzen meg.

Szerző: Kalmár Borbála
Címlapfotó: Galgóczi Németh Kristóf/Vince Magazin